Gyergyói medence

Lenyűgöző a táj. Egész úton, míg robogott a vonatom, csak bámultam a megújult, erősen zöld füvet, fákat, csodaszép hegyeket és völgyeket, egy-két sziklát az út szélén, s a megduzzadt Marost, ahogy iparkodott lefelé...(pont nem esett az eső, mint mostanában). Fantasztikus ilyenkor tavasszal a világ. Mindezt látva olyan hálás voltam, s annyira boldog, hogy végre átölelhetem a nővérem.
Jó volt újra átolvasni Pál levelét a Rómabeliekhez. Elgondolkoztatott elég sok mindenen. Ajánlom nektek az egyszerűsített fordítású Bibliát is. Nekem segít nem átszaladni a már ismert igéken, hanem átrágni azokat.
Nagyon kellemes 7végénk volt együtt a Berecz családdal!
Képzeljétek: ott még csak most nyílt ki az egyik kedvenc virágom, az orgona. Mintha rám várt volna :)
Vasárnap megismerhettük közelebbről a Novák családot, akik a baptista misszióban vállalnak komoly szolgálatot. Úgy beteltem örömmel és megerősödtem a kis közösségben, hogy gondolhatjátok mi volt a téma az úton hazafele jövet telefonbeszélgetés közben. Mondtam is Józsefnek, hogy nem bánnám, ha Isten majd oda küldene minket egyetem után, besegíteni a munkában. Szívesen vállalnám én is a részem. Minden esetre a Zsolt blogját olvasva, még inkább meggyőződtem arról, hogy Isten áldott embere, aki tényleg egy hasznos eszköz a kezében.
Imádkozzatok ti is velem együtt, hogy a következő látogatásomkor Gyergyóban a sógorom is kísérjen el minket a gyülekezetbe, és munkálkodjon addig is az Úr mindkettőjük életében. Zsuzsa vágyik Isten után, és azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát az imaházban :) Hátha újra elmegy!
Ezeket az igéket kaptam rájuk nézve:
"Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből... Ábrahám hite sem ingadozott. Ellenkezöleg, Isten ígéretét tartotta szem előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dícsőséget adott Istennek. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg is tudja tenni, amit megígért."

Kedvenc versem

Ismeretlen
...És Isten azt mondta...
...És Isten azt mondta: Nem

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet,
de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy a fogyatékos gyermek legyen egészséges,
de Ő az felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni...
Kértem erőt...
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot...
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
Kértem, adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

...És Isten azt mondta: Igen
Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga,
ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar,
ha többet lennék Vele kettesben, csendben?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: ami igazán fontos, az mindig csendben születik;
gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istent, szeret-e Ő engem, a bűneimmel, nyomorúságaimmal együtt?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: éppen azért szeret,
hogy ne a bűneimen,nyomorúságaimon keresztül lássam az életemet,
hanem az Ő irgalmán keresztül;
így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdenem nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa kérdésekkel?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás,
ha Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére,
de választ kaptam minden feltett kérdésemre!

A párbeszéd folytatódik...