1. Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! "Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg."
2. Vesd papírra a gondolataid! - Ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. "Jó tervezés és kemény munka vezet jóléthez..." Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni.
3. Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz.
4. Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt tartsd szem előtt, meg fogja határozni előtted az útvonalat.
5. Alakítsd a listát tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később.
6. Cselekedj haladéktalanul! "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt..." Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított.
7. Mindennap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe!
8. Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!"
Forrás: MAI IGE
2010. május 31.
Újra áldott hétvégénk volt. Mike Sámuel tartott előadást szombat este, ill. vasárnap de. és du. Örültem a megértett üzeneteknek, és úgy szeretném a gyakorlatba ültetni. Minden erőmmel erre fogok koncentráni a héten. A gondolatokat majd folyamatosan fogom leírni, ahogy sikerül megélnem. Imádkozzatok értem, hogy valóban a Szentlélek irányítson engem.
József tegnap hallott csak arról, hogy jún. 17-ig le kell tegyen abszolut minden vizsgát, emiatt el kezdett aggódni, s elvesztette reményét a felől, hogy most le tudjon államvizsgázni. Bátorítottam, hogy tegye meg ami tőle telik, a többit úgyis Isten végzi, mi majd belenyugszunk akaratába. Fontos volna nekünk, hogy sikerüljön végeznie, hogy mehessen mesterizni aztán, mert csak így lesz jogunk a benntlakáshoz.
Imádkoztunk, és Isten elcsendesített minket: "Amit [...] ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik Őt." Hát nem csodálatos? :) Eszembe jut, amit 7végén hallottam: Isten lépésekkel előttünk jár, nem lehet Őt megelőzni. Terve pedig tökéletes és a legjobb számunkra. Nem tudom, akkor miért mind stresszelem magam.
Ma is berezeltem. Az egyik tanárom szó szerint megfélemlített, és meginogtam abban a meggyőződésemben, hogy itt a helyem. Elmondta milyen nagy felelősség van egy mérnökön, s ő hogy járt a gyógyszergyárban (az egész csapat berugott, senkire munkát nem bízhatott; mellesleg az alkoholt a cégtől lopták a szeme előtt, pedig figyelt, és oly módon, hogy azzal az egész reakciónak lőttek, viszont másik reggel 6-ig kristályosítgatott egyedül, s persze feleslegesen, hogy a főnöknek mégis legyen mit felmutasson... Persze csődöt mondott a gyár). Nem tudom velem mi lesz. Igaz még van 2 évem, de úgy érzem nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, annyira kevés a tudásom úgy a kémia területén, mint az angolban. Talán sosem érem magam utól. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Mikor ide jöttem, arra gondoltam, elvégzem a 4 évet, s megyek az iparba dolgozni, közben meg lemesterizek. De most már fogalmam sincs mihez kezdjek. Ősszel már kell legyen egy államvizsga témám, azután lehet kissé másképp fogok nézni erre a szakra. Szépnek nagyon szép és érkedes, szóval szeretem, csak óriási nagy felelősséggel jár... Nem is tudom miért írtam le ezeket - előbb úgyis József fog végezni :) Megyek inkább Matlab-ozni, holnap vizsga van belőle.
József tegnap hallott csak arról, hogy jún. 17-ig le kell tegyen abszolut minden vizsgát, emiatt el kezdett aggódni, s elvesztette reményét a felől, hogy most le tudjon államvizsgázni. Bátorítottam, hogy tegye meg ami tőle telik, a többit úgyis Isten végzi, mi majd belenyugszunk akaratába. Fontos volna nekünk, hogy sikerüljön végeznie, hogy mehessen mesterizni aztán, mert csak így lesz jogunk a benntlakáshoz.
Imádkoztunk, és Isten elcsendesített minket: "Amit [...] ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik Őt." Hát nem csodálatos? :) Eszembe jut, amit 7végén hallottam: Isten lépésekkel előttünk jár, nem lehet Őt megelőzni. Terve pedig tökéletes és a legjobb számunkra. Nem tudom, akkor miért mind stresszelem magam.
Ma is berezeltem. Az egyik tanárom szó szerint megfélemlített, és meginogtam abban a meggyőződésemben, hogy itt a helyem. Elmondta milyen nagy felelősség van egy mérnökön, s ő hogy járt a gyógyszergyárban (az egész csapat berugott, senkire munkát nem bízhatott; mellesleg az alkoholt a cégtől lopták a szeme előtt, pedig figyelt, és oly módon, hogy azzal az egész reakciónak lőttek, viszont másik reggel 6-ig kristályosítgatott egyedül, s persze feleslegesen, hogy a főnöknek mégis legyen mit felmutasson... Persze csődöt mondott a gyár). Nem tudom velem mi lesz. Igaz még van 2 évem, de úgy érzem nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, annyira kevés a tudásom úgy a kémia területén, mint az angolban. Talán sosem érem magam utól. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Mikor ide jöttem, arra gondoltam, elvégzem a 4 évet, s megyek az iparba dolgozni, közben meg lemesterizek. De most már fogalmam sincs mihez kezdjek. Ősszel már kell legyen egy államvizsga témám, azután lehet kissé másképp fogok nézni erre a szakra. Szépnek nagyon szép és érkedes, szóval szeretem, csak óriási nagy felelősséggel jár... Nem is tudom miért írtam le ezeket - előbb úgyis József fog végezni :) Megyek inkább Matlab-ozni, holnap vizsga van belőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
