Már jó rég írtam, de na, meséltem személyesen magunkról, hisz jó néhány emberrel találkoztunk e másfél hónap alatt. Gazdagon áldott nyarunk van. Nem is tudjuk, hogyan hálálhatnánk meg Istennek mindezt a sok jót.
Röviden néhány áldásról:
- Úgy volt, hogy mezőgazdaságban fogunk dolgozni Magyar országon, mivel más nem volt kilátásban, DE Isten újra jobbat talált ki: meglátogathattunk néhány rokont, pihentünk egy kicsit, még a Velencei tóban is fürödtünk 2 nap, aztán meg haza jöttünk, és csodák csodája, hogy ilyen válságos helyzetben egy tapasztalatlan mérnököt, mint az én férjem, alkalmaztak itt Zilahon egy útász cégnél.
- Már 1 évnél is több, hogy boldog házasságban élünk. Gyönyörű nap volt az a napraforgós augusztus 8. Sokszor visszagondolunk arra, hogy milyen szépen kirendelt Isten akkor is minden szükségest, hogy megtarthassuk az esküvőt (anyagiakra gondolok - apu akkor májustól nem tudott dolgozni), és azóta is mindig számíthatunk Rá. Tényleg szép a házasélet, és egyre szebb, ahogy jobban megismerjük egymást és formálódunk. Olyan érdekes, hogy Isten mennyire bölcsen kitalálta számomra Józsefet, mert kiegészítjük egymást.
- Az egyetemmel kapcsolatosan pedig annyit, hogy Isten megengedte, hogy József tovább tanuljon, és bejutott a mesteri tovább képzésre, állami helyre. Fantasztikus számunkra, ahogyan lépésről lépésre igazgatja utunkat az Úr. Így nem egyedül kell küzdjek ilyen téren sem, mert még 2 évig legalább együtt tanulunk.
Azt hiszem, hogy egyiknek sem örülnénk ennyire, meg egymásnak sem, ha nem volna meg az Úrral való személyes kapcsolatunk, ami meghatározza életünket. Megéri vele élni és bízni benne, feladni a saját álmainkat, hogy az Ő akarata valósuljon meg. Mondták, hogy ha megházasodunk, akkor kettesben erősebben tudjuk majd szeretni az Urat, és tényleg így van. Jó együtt lenni Isten előtt.
Voltunk és még megyünk néhány esküvőre. Férjhez mennek, megnősülnek barátnőim, rokonaim. Mindegyik olyan megható nekem, annyira szépek ilyenkor, olyan ragyogóak, szerelmesek... Milyen jó, hogy saját maguk dönthetnek, persze Isten vezetésével arról, hogy ki mellett akarják leélni az életüket, s nem a szülők választanak párt gyermekeiknek. Szerencsésnek érzem magam, hogy a mi kapcsolatunba sem szóltak bele, illetve senki sem ellenezte, és szabadon léphettünk házasságba.
Tegnap Ippon lelkipásztor beiktatás volt. Olyan elégedettnek látszott a gyülekezet, mindenki úgy örült Fekete Csabának és családjának. Nagyon aranyosak és kedvesek. Mikor a táborba voltunk régebben, már ott nagyon megkedveltem őt, láttam, hogy szívesen szolgál Istennek. Felesége Ippon és Széplakon a nőkkel fog foglalkozni. Imádkozzatok ti is értük, hogy tudják elérni az embereket a faluból és az Úrhoz hozni, illetve hogy a gyülekezet is kapcsolódjon be velük együtt a misszióba.
Szomorú hírrel zárom soraim: ma éjjel meghalt az a néni akiről írt Veress Annuska néni, akinek eltört a lába. Biztos hogy semmi sincs véletlenül, mert Isten hívta őt magához, de akkor is felfoghatatlan, hogy még egy lábtörésbe is bele lehet halni. Igaz az, hogy Isten annak ad még éveket akinek akar, hisz sokan olyan komplikált műtéteket túlélnek.
Megyek most már, mert engem is vár a ház körül a munka, meg a csiga tészta pödrés.
Majd még jelentkezem rövidesen remélem. Mert mindig van miről írni, csak nehezen teszem magam oda. Inkább beszélek a skype-on a tesómékkal, meg a gyerekekkel Detroitból :)
És még egy kérdés: olvasta valaki A MENNY VALÓSÁG c. könyvet?
