8 alapelv, amely szerint élhetsz

1. Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! "Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg."
2. Vesd papírra a gondolataid! - Ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. "Jó tervezés és kemény munka vezet jóléthez..." Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni.
3. Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz.
4. Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt tartsd szem előtt, meg fogja határozni előtted az útvonalat.
5. Alakítsd a listát tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később.
6. Cselekedj haladéktalanul! "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt..." Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított.
7. Mindennap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe!
8. Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!"

Forrás: MAI IGE

Újra áldott hétvégénk volt. Mike Sámuel tartott előadást szombat este, ill. vasárnap de. és du. Örültem a megértett üzeneteknek, és úgy szeretném a gyakorlatba ültetni. Minden erőmmel erre fogok koncentráni a héten. A gondolatokat majd folyamatosan fogom leírni, ahogy sikerül megélnem. Imádkozzatok értem, hogy valóban a Szentlélek irányítson engem.
József tegnap hallott csak arról, hogy jún. 17-ig le kell tegyen abszolut minden vizsgát, emiatt el kezdett aggódni, s elvesztette reményét a felől, hogy most le tudjon államvizsgázni. Bátorítottam, hogy tegye meg ami tőle telik, a többit úgyis Isten végzi, mi majd belenyugszunk akaratába. Fontos volna nekünk, hogy sikerüljön végeznie, hogy mehessen mesterizni aztán, mert csak így lesz jogunk a benntlakáshoz.
Imádkoztunk, és Isten elcsendesített minket: "Amit [...] ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik Őt." Hát nem csodálatos? :) Eszembe jut, amit 7végén hallottam: Isten lépésekkel előttünk jár, nem lehet Őt megelőzni. Terve pedig tökéletes és a legjobb számunkra. Nem tudom, akkor miért mind stresszelem magam.

Ma is berezeltem. Az egyik tanárom szó szerint megfélemlített, és meginogtam abban a meggyőződésemben, hogy itt a helyem. Elmondta milyen nagy felelősség van egy mérnökön, s ő hogy járt a gyógyszergyárban (az egész csapat berugott, senkire munkát nem bízhatott; mellesleg az alkoholt a cégtől lopták a szeme előtt, pedig figyelt, és oly módon, hogy azzal az egész reakciónak lőttek, viszont másik reggel 6-ig kristályosítgatott egyedül, s persze feleslegesen, hogy a főnöknek mégis legyen mit felmutasson... Persze csődöt mondott a gyár). Nem tudom velem mi lesz. Igaz még van 2 évem, de úgy érzem nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, annyira kevés a tudásom úgy a kémia területén, mint az angolban. Talán sosem érem magam utól. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Mikor ide jöttem, arra gondoltam, elvégzem a 4 évet, s megyek az iparba dolgozni, közben meg lemesterizek. De most már fogalmam sincs mihez kezdjek. Ősszel már kell legyen egy államvizsga témám, azután lehet kissé másképp fogok nézni erre a szakra. Szépnek nagyon szép és érkedes, szóval szeretem, csak óriási nagy felelősséggel jár... Nem is tudom miért írtam le ezeket - előbb úgyis József fog végezni :) Megyek inkább Matlab-ozni, holnap vizsga van belőle.

Pünkösd után

Hálás vagyok, hogy segített Isten igazán átélni ezt az Ünnepet. Jó volt újra jelenlétében lenni, kisimulni, megtisztulni, megerősödni, betelni Vele... Annyi mindent kaptam Tőle. Hiányzott az otthoni közösség mindkettőnknek, de sajnos nem tudtunk haza menni. Itt is nagyon jó volt, csak hozzászoktunk a zilahi ünnepléshez :) A "Speranta" imaházban voltunk, ahol 47-en merítekztek be. Olyan szép alkalom volt! Ekkor tanultam a lennt bejegyzett éneket. Még most is dúdolgatom, annyira megtetszett. Délután pedig a Szentlélek keresztségről hallottunk egy nagyon komplex tanítást, illetve a Szentlélekkel való naponkénti betelésről.
Főleg ezekre az igeversekre figyeltem fel: "Aki hisz bennem, ahogyan az Írás mondja, annak belsejéből élő vizek folyói ömlenek. Jézus ezt a Szent Szellemről mondta, akit azok fognak kapni, akik benne hisznek." (Jn.7,38-39a)

Jó hír: Zsuzsa volt az imaházban vasárnap, sőt hétfőn is. Köszi az imákat! Olyan boldog vagyok :) Ebben én az Úr minkáját látom. És még Sanyi sem ellenezte... Hátha ő is vágyni fog nemsokára!



Amúgy mi jól vagyunk :) Lassan ösztönzöm magam a tanulásra. Már csak másfél hét és itt a szesszió. József pedig munka mellett államvizsga dolgozatot, projekteket készít és vizsgázik is. Csodálom milyen erős. Áldott ember! Nemsokára elballag :) Remélem minden terve sikerül (szeretne mesterire is felvételizni). Hiszem, hogy Isten, Aki eddig is velünk volt, az utolsó pillanatban sem fog elhagyni.

És még egy utolsó mondat, már nem tudom hol olvastam/hallottam, de engem bátorított: Istennél nincs gazdasági válság! Ez tényleg igaz, hisz mi tapasztaljuk szerető gondoskodását! :)

Stiu ca Tu nu vrei nici jertfe si nici daruri
Stiu ca Tu privesti doar la inima mea
Si-ti doresti sa vezi o inima intreaga
Daruita pe deplin in slujba Ta
As dori ca viata mea sa fie
Pusa-n slujba ta prin tot ce fac
Sa urmez chemarea Ta divina
Si sa fac in totul voia Ta

Ref:
Sunt aici, stau la dispozitia Ta
Sunt aici, dorind sa fac doar voia Ta
Sunt aici, si vreau chemarea sa-ti urmez
Iata-ma, sunt aici

Tu ai pus Cuvantul Sfant in mine
Calauza-n drumul vietii pe pamant
Sa Te-ascult si-n voia Ta sa Te urmez
Si in inima sa fii Tu Domnul meu

Da, stau 'naintea Ta
Dorind sa te urmez
As vrea sa stau intreaga viata mea
La dispozitia Ta...


http://www.versuricrestine.ro/muzica-crestina/116/Sunt-aici.html - itt meghallgathatod!

Gyergyói medence

Lenyűgöző a táj. Egész úton, míg robogott a vonatom, csak bámultam a megújult, erősen zöld füvet, fákat, csodaszép hegyeket és völgyeket, egy-két sziklát az út szélén, s a megduzzadt Marost, ahogy iparkodott lefelé...(pont nem esett az eső, mint mostanában). Fantasztikus ilyenkor tavasszal a világ. Mindezt látva olyan hálás voltam, s annyira boldog, hogy végre átölelhetem a nővérem.
Jó volt újra átolvasni Pál levelét a Rómabeliekhez. Elgondolkoztatott elég sok mindenen. Ajánlom nektek az egyszerűsített fordítású Bibliát is. Nekem segít nem átszaladni a már ismert igéken, hanem átrágni azokat.
Nagyon kellemes 7végénk volt együtt a Berecz családdal!
Képzeljétek: ott még csak most nyílt ki az egyik kedvenc virágom, az orgona. Mintha rám várt volna :)
Vasárnap megismerhettük közelebbről a Novák családot, akik a baptista misszióban vállalnak komoly szolgálatot. Úgy beteltem örömmel és megerősödtem a kis közösségben, hogy gondolhatjátok mi volt a téma az úton hazafele jövet telefonbeszélgetés közben. Mondtam is Józsefnek, hogy nem bánnám, ha Isten majd oda küldene minket egyetem után, besegíteni a munkában. Szívesen vállalnám én is a részem. Minden esetre a Zsolt blogját olvasva, még inkább meggyőződtem arról, hogy Isten áldott embere, aki tényleg egy hasznos eszköz a kezében.
Imádkozzatok ti is velem együtt, hogy a következő látogatásomkor Gyergyóban a sógorom is kísérjen el minket a gyülekezetbe, és munkálkodjon addig is az Úr mindkettőjük életében. Zsuzsa vágyik Isten után, és azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát az imaházban :) Hátha újra elmegy!
Ezeket az igéket kaptam rájuk nézve:
"Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből... Ábrahám hite sem ingadozott. Ellenkezöleg, Isten ígéretét tartotta szem előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dícsőséget adott Istennek. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg is tudja tenni, amit megígért."

Kedvenc versem

Ismeretlen
...És Isten azt mondta...
...És Isten azt mondta: Nem

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet,
de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy a fogyatékos gyermek legyen egészséges,
de Ő az felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni...
Kértem erőt...
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot...
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
Kértem, adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

...És Isten azt mondta: Igen
Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga,
ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar,
ha többet lennék Vele kettesben, csendben?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: ami igazán fontos, az mindig csendben születik;
gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istent, szeret-e Ő engem, a bűneimmel, nyomorúságaimmal együtt?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: éppen azért szeret,
hogy ne a bűneimen,nyomorúságaimon keresztül lássam az életemet,
hanem az Ő irgalmán keresztül;
így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdenem nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa kérdésekkel?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás,
ha Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére,
de választ kaptam minden feltett kérdésemre!

A párbeszéd folytatódik...