2010. október 20.

Újra jelentkezem.
A lényeg: "Az Úrban jó nekem!"
Sok mindent tanultam az elmúlt hónapokban (igyekszem jellemben több és jobb lenni), s vallom, hogy sokkal mélyebb lett az Istennel és férjemmel, barátaimmal való kapcsolatom is.
Tudom, hogy azt fenyíti, akit szeret, és nekem is volt részem benne, de milyen jó, hogy a javamra váltak.
1 lecke a sok közül: AZ ALÁZATOS EMBER NEM SÉRTŐDIK MEG. Sokszor nem ismerek magamra, hogy bizonyos helyzetekben mennyire nem tudom kontrollálni az érzelmeim, és egyáltalán a hangulatom. Főleg mikor még mellém is állnak néhányan és nekem adnak igazat. No akkor kitörök, mert nem tűröm az igazságtalanságot.
Ráébredtem, hogy mi volt a baj velem: sokszor csak virág volt rajtam, de nem teremtem gyümölcsöt. Valahol elakadtam.
Kell nekem a kemény eledel. Érzem, hogy jót tesz. Isten törődik velem, és készítget... Nem akarok ellenállni. Van, hogy nagyon fáj, mikor farag, aztán éget, de az övé vagyok, nem lázadhatok. Javamra vannak a próbák. Ő valóban szeret!
Viszont azt már nem értem, hogy miért ad annyi jutalmat és áldást. Egyáltalán nem érdemlem. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy mikor Isten keményebben formál, akkor szigorú, szinte ideges, olyankor megvon tőlem minden jót, hogy hatékonyabb legyen a fenyítés, és érezzem mennyire súlyos, meg fontos dolog történik. Ellenben Ő... lenyűgöz szépsége és kedvessége. Tökéletes barátom!

Nincsenek megjegyzések: